Richard Dawkins oxfordi evolúcióbiológus hosszú ideje a tudománynépszerűsítő írás talán legismertebb és legelismertebb figurája. Professzori évei során és azt követően is számos elméleti biológiai, neodarwinista munkát adott közre, kiemelkedő teljesítményéhez és hírnevéhez nem csupán a Nature vagy a Science folyóiratokbeli közlések járulnak hozzá (van belőlük szép számmal, noha a természettudományokban nem a gyakoriság a tényező), hanem közéleti szerepvállalásai, a kreacionistákkal és más, a tudományt, a tudományos gondolkodást torzító vallási tanokkal és csoportokkal szembeni, nagy visszhangot kiváltó fellépései.

Jóllehet nem szokatlan, hogy egy széles körben ismert és kedvelt tudós televíziós showműsorokban vagy nagy nézőszámot produkáló vitaesteken szerepel, esetleg fáradságos vitát folytat különböző vallási vezetőkkel, tudósi, professzori habitusán ezek a szerepvállalások nemigen torzítottak. És ugyan az is igaz, hogy Dawkins a legszélesebb közönség számára készült, szinte publicisztikai stílusban született írásait is kötetbe rendezte (lásd a Szivárványbontást vagy Az ördög káplánját), az olykor éppen a bölcsészek felől érkező meglátások ellenére talán nem váltotta aprópénzre az úgynevezett kemény tudományt. A tudománynépszerűsítés összefüggésében utóbbi – mármint az aprópénzre váltás – egyébként sem igazán értelmezhető.

A professzor legutóbb Dave McKean illusztrátorral összefogva olyan vállalkozásba kezdett, mely eddigi pályáját tekintve is sajátosnak mondható: gyerekek, pontosabban tinédzser korúak számára írt a tudomány különböző területeit érintő, friss eredményeket és kutatásokat egyaránt bemutató, mégis átfogó és általános tájékoztató könyvet, melynek címe: A valóság varázsa. A cím magyarázata vissza-visszatér Dawkins életművében, és arra utal, hogy amit esetenként csodaként vagy mágikusként észlelünk a világban – mert nem tudunk rá azonnali magyarázatot adni –, az nem a mesék és a földön túli dolgok birodalmába tartozik, hanem racionális alapon bemutatható és tárgyalható. Vagyis a varázslat ebben a tekintetben metaforikus, és arra utal, hogy maga a világ – s az azt értelmező tudomány – varázslatos, lenyűgöző, talán csodálatosabb is, mint bármily mesébe illő csoda. Persze, Dawkins a fiatalok előtt sem kerüli a nyílt beszédet, ésszerű okfejtéssel cáfol néhány meséből kölcsönzött csodát. Európai fülnek különös (és kissé talán demagóg) beszéd ez, hiszen azt gondolnánk, mindenki képes különbséget tenni valóság és fikció közt. Minthogy a könyvre alkalmasint nagy igény mutatkozott, a megkülönböztetés talán mégsem ennyire egyértelmű.

A kötet tehát pedagógiai céllal készült, elsődleges implicit olvasói a diákok, érdeklődő fiatalok. Az eddig is nyilvánvaló volt, hogy a professzor rendkívül olvasmányosan ír, gondolatmenete mindenütt világos, okfejtése tiszta, érvelése precíz és szigorú, következtetései és felvetései logikusak. Remek íráskészsége révén bonyolult dolgokat is egyszerűen, könnyedén képes magyarázni, úgy, hogy – amint arra figyelmeztetni szokott – nem kerüli meg azokat. Aligha találunk nála alkalmasabbat arra, hogy egy efféle vállalkozást sikerre vigyen. Könyvében tucatnyi témát taglal a valóság és varázslat (távlatosabban pedig: tudomány és tudománytalanság) kérdéseitől az evolúción, törzsfejlődésen keresztül a fizikáig és a csillagászatig, mondandóját általában érdekes kérdésfelvetéssel (Ki volt az első ember?, Miért van olyan sokféle állat?, Mi a szivárvány?, Mi az a csoda?), egy-egy mítosz, népi hit fölidézésével kezdi, majd a tudományos válaszok elővezetésével folytatja. A fiatal olvasó szerencséjére mindezt előzékenyen teszi, nem felsőbbséges, nem leereszkedő, nem civilizátori módon, s amint másutt (például A legnagyobb mutatványban), e helyütt is elmondja, hogy a tudományban mindig vannak rések, kérdések, melyekre egyelőre nem sikerült választ találni. Csakhogy e válaszok mindig a tudományon belül keresendők és onnan is érkeznek majd, nem pedig a csodák vagy a mesék világából. Dawkins könyve elsősorban mégsem egyfajta rossz értelemben vett felvilágosító munka, érdeme inkább az, hogy miközben a mítoszokkal, mesékkel szemben a tudományos gondolkodást helyezi előtérbe és annak elsajátítására sarkall, a tudós maga is mesélővé válik. Innen nézve a címhez, illetve annak a tudományos munkát és e teljesítmény tárgyát értelmező funkciójához térünk vissza.

Fontos megjegyezni, hogy a kötetbeli illusztrációk nem csupán kiegészítik a szöveget, sokkal inkább közösen alkotnak meg egy-egy fejezetet. Nemcsak az arányok miatt, hanem azért is, mert az illusztrátor többféle technikával dolgozott. A reprezentáló rajzok keverednek a fotókkal, a képek mellett megértést segítő ábrákat találunk. A könyv layoutja egészen kiváló: az oldalak egymáson átívelnek, az írás és a képek tere úgy van felosztva, hogy nem annyira a külön szöveg- és képegységek irányítják a tekintetet, hanem a folyamatosság, a dinamikusság a döntő. Némely fölvetett kérdésre képi válasz érkezik, méghozzá lapozást követően, anélkül, hogy a szöveg előre lelőné azt – s mindennek külön érdeme, hogy a humort sem nélkülözi. A valóság varázsa felnőttek számára is kimondottan szórakoztató olvasmány.

Apropó, korosztályok. Kelemen László gördülékeny fordítása – vélhetően kiadói döntésnek köszönhetően – magázva szólítja meg az olvasót (Dawkins gyakorta szól ki olvasójához), míg az eredeti inkább tegező jellegű. Azaz a szöveg nyomatékosítja, hogy elsősorban gyerekek részére készült. Nálunk, így tekintve, diákoknak szóló ismeretterjesztő munkaként talán nem lenne oly nagy piaca – elképzelhető, hogy a magyarban ezért lett megszokott módon magázó, felnőttes a megszólalás. Ha azonban e csekély módosítás az ára annak, hogy a könyv minél többekhez eljusson, oda se neki. Dawkins továbbra is ereje teljében van, felkészültsége, előadói-írói készsége varázslatba ejtő.

(Az írás megjelent az Opus folyóirat 2012/6. számában)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.